Gesztus szótár

Gesztus (testbeszéd) szótár
Segít-e a testbeszéd az önismereti, személyiségfejlesztő munkában?

Gesztus (testbeszéd) szótárÉvtizedekkel ezelőtt felfigyeltek már arra a viselkedéskutatók, hogy milyen jól tudunk „beszélgetni” idegen ajkúakkal csupán a gesztikulációk útján.

Innen már csak egy lépés volt megfigyelni különböző népcsoportok kifejezésmódját, ahogy szavak nélkül „beszélgetnek” egymással.
A testbeszéd

Az ember nem csak szavakkal kommunikál. A nyelvi jeleken kívül másokat is használ: mozog az arca, a keze, a teste. Az ember arca a legmozgékonyabb és így a legkifejezőbb az állatvilágban. A kezünket akkor is mozgatjuk beszéd közben, ha telefonálunk, és a másik nem látja. Vannak népek, amelyek annyira mozgatják kezüket beszéd közben, hogy azzal csúfolják őket, hogy lekötözött kézzel nem is tudnának beszélni. De nemcsak a kéz ad jelzéseket, hanem az egész test, a karok és a láb is.

Ugye ismerik a kifejezéseket: „hűvös angolok”, „forróvérű spanyolok” és „mindig udvarias japánok”? Hát persze! Mindannyian azonnal fel tudjuk idézni őket a tartózkodó kimértségükkel vagy a hatalmas gesztikulációjukkal vagy akár a mindig mosolygós meghajlásukkal, pedig csak a testbeszédjük alapjait értelmezzük.
Árulkodó testbeszéd

Amikor valakivel beszélünk vagy valakit hallgatunk, nemcsak a szavait figyeljük hanem az egész embert. Ha összhang van a szavak és a testbeszéd között, akkor az illető hitelesnek tűnik, ha nincs összhang, alakoskodónak. Gyakran nem is vagyunk tudatában annak, miért is érezzük meggyőzőnek a beszélőt. Számos testi jel kíséri a kommunikációt: izzadás, pupillamozgás, apró rezdülések és látványos mozdulatok. Ezeket mind érzékeljük és megpróbáljuk értelmezni.

Az egymástól jelentősen eltérő kultúrákban megfigyelhető, hogy mennyire különböző távolságra állnak egymástól a beszélgető felek, Japánban például, ahol nagyobb a népsűrűség, teljesen természetes, hogy az emberek csekély 40-50 cm-re egymástól állva kommunikálnak, míg ugyanez a távolság Ausztráliában egy kívülálló megfigyelő számára a bizalmas kapcsolat egyik jele lehet.

Vannak olyan jelek, melyeket minden ember egyformán használ, függetlenül a kulturális környezettől. Minden ember egyformán érti a barátság, a meglepődés, a harag és a elmélyült gondolkodás jeleit. A helyeslés és tagadás, bólintás és fejrázás is meglehetősen egységes, de ez alól vannak kivételek. A bolgárok például fordítva használják, mint a magyarok.
Figyeljünk a lábra!

A gyakorlott testbeszédolvasó számára minden mozdulat mesél valamit. Tudhatja, hogy ha valaki, egy kérdésre válaszolva, kerüli a tekintetét, vagy picit megrándul az arca, vagy a szája előtt elhúzza a kezét - talán nem őszinte.

Felmérheti az igazi figyelmet, ha valakivel szemben állva észreveszi, hogy a beszélgető teljes testével felé fordul, lábfejeit is feléje tartja. De fel is hívhatja beszélgetőtársa elkalandozó figyelmét egy megfelelő vállérintéssel. (Próbáltad már? Nagyon hatásos!)

A lábakkal legalább olyan jól lehet kommunikálni, mint a kezeinkkel! Mindenki igyekszik leplezni az idegességét. Sokan rájöttek már arra, hogy ilyenkor a kezüket kell nyugodtan tartaniuk, tehát nem dobolnak az asztalon, nem tördelik az ujjaikat, hogy mások ne észlelhessék stresszes állapotukat, de a lábukról általában elfelejtkeznek! Ha a láb és a lábfej folyamatosan mozog, ha himbáló a lábfejtartás, vagy éppen a beszélgető lábai folyamatosan az ajtó felé fordulnak, akkor rejtett stresszel állunk szemben.

Ha az egész test mondanivalójára odafigyelünk, nem fordulhat elő velünk, hogy félreértünk valamit, esetleg zárt kapukat döngetünk. A testünkkel kommunikálni külön művészet!
A testbeszéd tanulása

Mint minden új elsajátításakor, így a testbeszéd esetében is a szemlélődés az első, amit meg kell tanulnunk. Erre a legalkalmasabbak a nagyobb bevásárló áruházak pihenőhelyei, ahol az emberek megfáradván, kicsit elfelejtenek „viselkedni”, és így könnyű megfigyelni, ki hogyan „testbeszél”, ha úgy gondolja, hogy senki sem figyeli. Testtartásból, a mozdulatok hirtelenségéből vagy éppen a lassúságból, a szem játékából (ez a legárulkodóbb!) hamarosan pontos következtetéseket vonhatunk le.

Ha a zárkózottság, elutasítás jeleit szeretnénk megismerni, akkor válasszuk a zsúfolt tömegközlekedési eszközöket vagy a szűk lifteket. Ilyenkor ugyanis igyekszünk elszigetelődni a többiektől, és az is nagyon jellemző lehet egy-egy emberre, hogy ezt milyen módon teszi.

Így, ezernyi kis kockából lassan összerakva, képesek lehetünk embertársaink verbális kommunikáció nélküli jelzéseit jól értelmezni és megsejteni, hogy a másik vajon mire gondolhat, mit érezhet. A nekünk feltett kérdésekre pedig a legmegfelelőbben válaszolhatunk, a verbális és nem verbális kommunikációs eszközök tudatos használatával.

Aki a testbeszédet tökéletesen el akarja sajátítani, annak azt ajánljuk, figyelje meg az 5-6 év körüli gyerekeket. Ők még rendkívül nyíltak, és náluk összhangban van az érzelem és a testbeszéd. Figyeljük a kéz- és karmozdulatokat, testhelyzeteket, arcmimikát, szemkontaktust, légzést. A testbeszéd minden formája különböző jelentéssel bír, csak fel kell ismernünk a helyzetet és a hely jelentőségét.

A gyermekekről ily módon szerzett sok-sok tapasztalat megszerzése rengeteg új információval lát el bennünket és általuk egy új, gazdagabb, mély kapcsolat nyílik meg előttünk. Szépségét az adja ezen új ismereteinknek, hogy gyermekeink még tisztán tükrözik érzéseiket és jó érzésünket az teszi teljessé, hogy központjában szeretett gyermekeink állnak.
Figyeljünk az apró jelekre!

Nyilvánvalóan ismerik a testbeszéd fontosságát mindazok, akik különös hangsúlyt fektetnek arra, hogy emberek tömegei felfigyeljenek a mondanivalójukra, és hitelesnek tartsák, elismerjék őket. Ilyen, kifejezetten kommunikatív pálya a politikusoké, a televíziós sztároké és a színészeké is.

Testbeszéd a politikusoknálA közélet szereplőinek kell igazán elsajátítaniuk a testbeszéd pozitív mozzanatait. Nyilvánvalóan tudják, hogy ellenérzést váltana ki a tömegből, ha görnyedt testtartással, ökölbe szorított kezekkel és természetes szemkontaktus tartása nélkül mondanánk beszédet.

Vannak apró jelek, amelyekből már az is lemérhető, hogy az előadó mennyire figyel a testével is sugalmazott információkra. Ilyen például ha ujjait egymással összeillesztve, szinte gömböt formálva velük, koncentrál egy-egy kérdés megválaszolása előtt. Ez jó benyomást kelthet, az előadó megfontolt embernek tűnhet. És tudnunk kell azt, hogy létezik egy „varázslat” is: ez pedig a mosoly.

Előfordul, hogy olykor mást tapasztalunk a közéleti szereplésre vállalkozóknál, és kialakul bennünk a „Valamiért nem bízom meg benne” - érzés. Szinte megfogalmazhatatlan, hogy miért merül fel ez bennünk. Ha valaki beszélgetés közben hirtelen a szája elé, az ajkához emeli a kezét, bármilyen szimpatikus az illető, legyen az politikus, előadó vagy éppen televíziós sztár, azt tanácsolom, figyeljenek oda jobban a kapott válasz valóságtartalmára. De vigyázat! Több jellemző testmozdulatot is számításba kell venni a testbeszéd értékelésénél, hiszen a kéz szájhoz emelése jelezheti a döntésképtelenséget, a bizonytalanságot is.

A közélet aktív résztvevői szorgalmasan tanulják a testbeszédet, önfegyelemmel alakíthatják, fejleszthetik, és mozdulataik is egyre tudatosabbak lehetnek, ám ha az nem az egyéniségükből fakad, akkor arra hosszú távon fény derül. Az apró jelekből megérezhető a jellem és a viselkedés közötti ellentmondás - ha valóban figyelünk embertársunkra.
A verbális és a non-verbális kommunikáció kapcsolata

A testbeszéd vagyis a metakommunikáció többet árul el minden szónál. Nem bízhatjuk a véletlenre, hogy értjük-e ezt a nyelvet, és mi magunk mennyire folyékonyan beszéljük, mert a szavaknak csupán tömegük van, súlyt attól kapnak, milyen érzelmi-akarati erőtér veszi őket körül. Erre az erőtérre viszont abból következtethetünk, hogy milyen a beszélő hanglejtése, milyenek a mozdulatai, milyen az arckifejezése, milyen a tartása, vagyis azokból az üzenetekből, amelyeket együtt nem verbális kommunikációnak nevezünk. Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy döntően ez határozza meg, hogy milyen mértékben fogadják el azt, amit mondunk, mennyire tartanak minket hitelesnek, őszintének. A nem verbális kommunikációban legalább olyan fontos jártasságot szereznünk, mint abban, hogy a világos, szabatos beszéd szabályai szerint rakjuk egymás mellé a szavakat.

A testbeszéd ismerete segíthet bennünket annak eldöntésében, hogy felismerjük, hogy:

    * igazat mond-e a másik, vagy sem;
    * barátságosan közelít-e hozzánk a másik, vagy sem;
    * a megtévesztés céljával küldött, hamis jeleket és küldőjük igazi üzenetét.

Hogyan ismerjük fel, hogy a másik igazat mond-e, vagy sem? Ennek többféle módja lehet:

    * Szájeltakarás: kisgyermekeknél megfigyelhetjük, ha hazudnak, eltakarják szájukat kezükkel. A felnőtt már megpróbálja elfolytani ezt a gesztust: a kéz elindul a száj felé, de megtorpan és elterelődik, mintha pl. csak legyet hessentettünk volna el, megigazítottuk volna ruhánkat, stb.
    * Tenyérgesztusok. Hazugság esetén kevésbé szembeszökőek, a kéz egésze takart, illetve a tenyér ritkán látható.
    * A szem-kontaktus kerülése. Félrenézés, esetleg a szem takarása, pl. szemdörzsöléssel.
    * Gallérhúzogatás. Mivel a hazugság közben a bőr fiziológiai állapota megváltozhat, sok esetben több levegő kell, illetve meg kell érintenie a hazudónak a nyaktáját a kellemetlen érzés mérséklésére. Erre a jelre is igaz persze az, ami a többire is: más szituációk (pl. düh, csalódás) is kiválthatják.
    * Mikrojelek: pl. a szemöldök apró felvonása, a száj szögletének apró rándulása, a pupilla apró beszűkülése. E jelek többnyire csak igen közel állva vehetők észre.

Barátságos, bizalomgerjesztő, bizalmat sugárzó közeledésre a nyitott tenyér, mosoly, kedves pillantás, a nem karbatett, nyitott kéz, a nem összekulcsolt láb, a laza ruhaviselet és az ellazult izomzat jellemző. A partner be-belép a személyes szférába (kb. 15-45 cm), majd visszavonul onnan.

Miből ismerhetjük fel a megtévesztés céljával küldött, hamis jeleket és mi ezek igazi üzenete? A legfontosabb jel a küldött jelek koherenciájának, integritásának hiánya. Mindig lesz egy, vagy több olyan jel, amelyik ellentmond a többinek, vagy erőteljesen eltúlzott a többihez képest. Pl.: a verbális állításoknak a non-verbális jelek egy része ellentmond. Ha ilyet tapasztalunk, a „kilógó” jelet, illetve jeleket tettenérve közel kerülhetünk a valódi üzenethez is.
A metakommunikáció nagy titka

Valójában a legegyszerűbb módja a testbeszéd tökéletes alkalmazásának, ha az ember azt mondja, amit gondol! Ha gondolataink formálják kimondott véleményünket (nem pedig mást mondunk, mint amit gondolunk), akkor velünk született adottságként kezdjük el jól használni a természetes gesztikulációt, az meg külön ajándék; ha tükörbe nézve van kedvünk magunkra mosolyogni!

Gesztus szótár
Fej

Bólintás: egyetértés, bátorítás
Fejrázás: ellenérzés, nemtetszés
Fej félredöntése: érdeklődés
Fej leeresztése: depresszió, behódolás, elmélkedés
Fejrángatás: hiúság, szexuális felhívás
Fejtámasztás: fáradtság, unalom

Haj

Haj hátravetése vagy érintése: hiúság, tollászkodás, szexuális felhívás
Homlokba hulló haj hátrasöprése: szexuális felhívás vagy idegesség
Hajcsavargatás: idegesség
Haj rágcsálása: idegesség vagy koncentráci

Szemek

Szem meresztése: meglepetés vagy sokk
Minimális szemkontaktus: becstelenség vagy félénkség
Tekintet elfordítása: unalom, hazugság
Pislogás: idegesség
Szem megérintése: kétségek, bizonytalanság, hazugság
Bámulás: dominancia, álmodozás
Szempillák alóli leskelődés: szerénység, félénkség, flörtölés


   

Száj
Nyitott száj: meglepetés, sokk
Kéz a száj előtt: hazugság
Ujjak a szájban: bizonytalanság, idegesség
Szájnedvesítés: szexuális érdeklődés, bujaság..

Áll
Áll simogatása: mély gondolkodás, csodálat
Áll dörzsölgetése: kétségek
Álltámasztás: mély gondolkodás
Állkapocs előreállása: agresszió, védekezés
Állkapocs nyakba húzása: szűkszavúság, önbizalomhiány

Karok és kezek
Karba tett kezek: védekezés, bizonytalanság
Összeszorított ököl: ellenségeskedés, agresszió
Hátratett kezek: lazaság, magabiztosság, hatalom
Kezek a fej mögött: magabiztonság, arrogancia
Összekulcsolt kezek: idegesség, bizonytalanság
Csípőre tett kezek: düh, hiúság, szexuális kihívás Nyitott tenyerek: nyitottság, őszinteség

Lábak
Lábak keresztezése a térdnél: védekezés, negatív gondolatok
ábak keresztezése álló helyzetben: védekezés, negatív gondolatok
Lábdörzsölgetés: idegesség, kényelmetlenség
Vigyázállás: alárendeltség, nagyfokú tisztelet
Lábfejek valakire mutatnak: érdeklődés a személy iránt

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Testbeszéd
Ide írhatod a honlap főcímét, ami legfeljebb 75 karakter lehet! - © 2008 - 2026 - szandrah.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat